Több mint száz küldött hagyta jóvá a johannisthali egyházmegyei szinódus első általános ülésszakán a úgynevezett záródokumentumot, amely összefoglalja és leírja, hogyan látják a helyi hívők a jelenlegi helyzetet az egyházmegyében a szervezés, a missziók és a gazdálkodás szempontjából.
„A idei záródokumentumnak olyan térképként kell szolgálnia, amely leírja, hol tartunk mi, mint egyházmegye. Most a szinódusi küldöttek tájékoztatják plébániáikat, közösségeiket és közösségeiket a dokumentum eredményeiről,” mondja a szinódusi csapat tagja, Růžena Ambrožová, és hozzáteszi: „Az egyházmegyei szinódus folytatódni fog, nemcsak az egyházmegyei záródokumentum alapján, hanem a római világzsinat októberi általános közgyűléséből származó dokumentum alapján is.”
A dokumentum említi, hogy az elmúlt tíz évben a vasárnapi misék látogatóinak száma negyedével csökkent, és a papok átlagos életkora megemelkedett. Arról is beszél, hogy az egyházi közösség nem igazán foglalkozik a kommunikációval, és hogy nem tudják, hogyan kellene missziós tevékenységeket végezni, hogy a pasztorális munkatársakat alábecsülik, és hogy a plébániák átláthatatlanok a pénzügyeikben.
A dokumentumban szerepel, hogy az emberek gyakran a „missziós terület” kifejezéssel kapcsolják össze a plzeňi egyházmegyét, ami részben a szinódusi egyházmegyei meghallgatás során is nyilvánvalóvá vált. Itt a küldöttek egy ellentmondásra figyeltek fel: „Egyrészt azt mondjuk, hogy missziós terület vagyunk, másrészt a gyakorlatunk arról tanúskodik, hogy nem akarunk misszionáriusokat, hanem papokat.” „Bár vannak olyan hangok, hogy a szervezeti struktúrák nem felelnek meg a helyi missziós helyzetnek, ugyanakkor nem mindig vagyunk hajlandók keresni azokat a módokat, amelyekkel a struktúrákat ehhez a helyzethez igazíthatnánk, és azt szeretnénk, ha a pap nálunk lenne, a községünkben, a templomunkban,” áll a dokumentumban. Az egyházmegyében sok ember által végzett hallgatásból az derül ki, hogy a „misszió”, ahogyan azt sokan értelmezik, nem csupán az evangélium szóban való hirdetését jelenti, hanem áthatja az egyházmegyében és a plébániákon végzett pasztoráció minden más alapvető megnyilvánulását: az istentiszteletek celebrálását, a rászorulókkal való szolgálatot és a közösségi találkozásokat.
Együtt dolgozni
Az egyházmegyében végzett meghallgatás során kiemelkedő szerepet játszottak olyan hangok is, amelyek a szinodálisan alapuló nézőpontok, folyamatok és döntési struktúrák fontosságára mutattak rá a plébániák és az egyházmegye pasztorális és gazdasági tanácsaiban, amelyek már önmagukban is misszionálisnak tekinthetők, mivel együttműködnek, tiszteletben tartják egymást és érteni próbálnak.
A misszió, mint életstílus és szolgálat, amely a párbeszédre és a mindenki iránti tiszteletre épül, már most is megtalálható egyes plébániák vagy közösségek gyakorlatában, de egyúttal további reflexiót, mélyítést és kísérést is igényel, mindez a világméretű egyházzal való kommunikációban. Az egyházmegyei meghallgatás során a küldöttek gyakran tapasztalták a „helyi” gyökeresedés és a „globális” küldetés fontossága közötti feszültséget. A lokálisan gyökerező „missziós egyszerű jelenlét” formáját ma azonban gyakran gátolja a papok számának csökkenése, a mobil életstílus, a mai emberek eltérő „világainak” tagoltsága (máshol laknak, máshol dolgoznak, máshová járnak ügyet intézni...) stb. A záródokumentumban a küldöttek azt fontolgatják, hogyan lehetne eleget tenni a helyi folyamatosság és gyökeresedés igényének, miközben érzékenyen kísérik a mai emberek gyökeretlenségét és rendkívüli mobilitását.
Az egyházmegyei meghallgatás alapján a küldöttek továbbá intenzíven érzékelik a speciális megközelítések szükségességét a különböző helyszínekhez.
Az egész záródokumentum a mellékletekkel együtt elérhető a synoda.bip.cz weboldalon. Most, novemberben kezdődik (javítás: januárban kezdődik) a második szakasz az egyházmegyei szinódusban, amikor az „Hova menjünk?” kérdésre keresnek válaszokat. A második szakasz eredményeként az egyházmegye hosszú távú céljainak megfogalmazása várható.
Kateřina Odvodyová
A cikk megjelent a Katolikus Hetilap 47. számában.
